Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Kaiser B. György: Törmelékek

 

 

 

 

Törmelékek

 

Talán hároméves lehettem. Akkoriban nemigen tudták, mi fán terem a dackorszak, nagyanyám, az egyszerű parasztasszony semmiképpen sem. A családi legendárium szerint egy este, talán hisztiből, talán anyám hiányzott, határozottan kijelentettem, hogy márpedig én világgá megyek. Nagyanyám nem tartóztatott. Elővett egy kisbőröndöt, belepakolta a cuccomat, kezembe nyomott egy használt vonatjegyet, kinyitotta a kertkaput és azt mondta, eriggy. Elindultam. A mellékutcától a csatlakozó utcáig akár ötven méter is lehetett az út. A sarkon alig fényt adó világítás. Máig eszembe jut a fény, ahogy mentem feléje. Utána sötétség. Eddig az emlékem. Nagyanyám nyilván követett és megmentett. A másik változat szerint meggondoltam magam, és visszamentem. Ez jobban hangzik, de az is lehet, hogy így történt.

A nagyszüleim háza nádfedeles volt, pici udvarral, az udvarban pár négyzetméteres műhely. Ez később épült, odaköltözésük után nagyapám jó ideig a konyha sarkában fusizott, de ez a foltozóvarga szerep csak kiegészítő tevékenység volt. A konyha egyik oldalán sparherd, másik oldalán konyhaasztal, beljebb kemence. A konyhából nyílt a ház egyetlen szobája. A szobában csak aludtunk, a központ a konyha volt, benne fekvőhely, mondanám lóca, de nem emlékszem pontosan. Az biztos, hogy sparherd volt a fűtő és főző alkalmatosság.

Keresem a gyerekkori élményeket. Nagyanyámmal hallgattuk a Szabó családot, leültetett a rádió mellé. Nekem nem lehetett fontos, de akkoriban ez nagy újdonság volt.

A portán egy férfi kerékpárra emlékszem. Fogtam a kormányt, a lábamat átdugtam a váz vízszintes rúdja alatt, úgy hajtottam. Így is lehet biciklizni, csak nagyon kényelmetlen.

Amíg nagyanyám élt, több nyarat töltöttem velük, de ezek a nyaralások nem tartottak sokáig.

Akkor még nem tudtam, hogy milyen kivételes helyzet, hogy anyám postai munkája miatt van telefonunk, máig ahhoz a lakáshoz tartozik a száma. Egyszer csörgött a telefon. Kevésszer láttam anyámon heves érzelmeket, ez volt az egyik. Meghalt a nagyanyám. Nagyapám csak pár évvel élte túl.

Néha ültem nagyapám mellett, és néztem, ahogy talpalja a bőrcipőket, csizmákat. Nagyon éles kése volt, vagy inkább csak egy kemény acéldarab jól megélezve. Ezzel vágta a talpbőrt. A sok találkozás a bőrökkel simára csiszolta. Ajkai között fából készült szegek. Árral és kalapáccsal előkészítette a lyukat, ebbe aztán könnyen bele tudta ütni a szegeket. Amikor körbeért, késsel simára vágta a kiálló részeket, majd viasszal lezárta. Anyám egyetlen öröksége lett nagyapám cipészkalapácsa, amit anyám halála után én örököltem. Nem volt örökösödési háború, egyszerűen csak nálam maradt. Soha, egyetlen szöget nem vertem be vele. Kiemelt helye van a másoknak teljesen értéktelen, személyes dolgaim között.

 

 

  
  

Megjelent: 2021-04-22 20:00:00

 

Kaiser B. György 

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.