Keresés a honlapon:

Várnagy Márta: Hamvaskék

 

 

 

 

Hamvaskék

 

A mobil hangja ébreszti, nem nyomja ki, öt perc múlva úgyis újra csöng. Szemüveg után tapogat, papucsba bújik, félig csukott szemmel araszol a lépcsőn, nehogy az üvegajtó vagy a galéria oszlopa állítsa meg. Kába még az altatótól. Kávét tölt, fölbotorkál a hálóba, visszabújik az ágyba, kiissza a kávét, utána a bögrét maga mellé, az éjjeliszekrényre állítja, és várja a tiszta ébredést. Minden reggel.

Néha álmodik. Nagyokat nem mer, ezek csak vágyálmok, könyökvédővel, fekete klott anyagból. A tűzhelyet szeretné lecserélni, jó lenne elintézni, ha már a gázműveknél dolgozik. Kifestetné a konyhát, izgalmas szín kellene, étvágycsináló. Ezt képzeletben hetekig kevergeti, a gondolatai festékszagúak, egybefolynak, végül paca lesz belőlük, tintapaca.

A cseréhez javaslat kell a főnökétől, fél évig is eltart, míg engedélyezik, még nyugdíj előtt szeretné, de nem jön ki a lépés, nem szól, majd holnap, határozza el.

A nyugdíj egyre közelebb jön. Számolgatja, mennyi lesz a víz, gáz, villany, közös költség, telefon, tán csak ki tudja fizetni. Más kiadása nincs, ennivalóra alig költ, sovány lábszárát nézegeti, gyorsan betakarja.

Fiatalkorában kék pongyolát szeretett volna. Nem királykéket, hamvasat. Most is látja az elképzelt anyagot, és saját magát, nem öreg, nem ráncos, érzi a bőrén a kék érintést. Különben is, vasárnap van, lehet aludni még.

Álmában egyszer csak ott a köntös. Kell ez a kékség, ez a bársonyos anyag, ez a szabás. Pontosan tudja, milyennek kéne látnia, de most bábot lát, azzal a hamvas kelmével burkolva. Egy lepkebáb, mondja maga elé, és felébred.

Késő van, gondolja, pedig ráér, nem siet. Akart ő családot, dehogyis. Túl nagy felelősség, férj, gyerek, á, most sem bánja. Egyedül jön-megy, ahogy jólesik, időt, pénzt beoszt, a hó végi zárásnál számítanak a pontosságára. Nemsokára nyugdíjas, rengeteg ideje lesz majd, keresztrejtvényt fejt, azt nagyon szereti.

Nem is érti, miért hiányzik annyira az a kék ruhadarab. Hamvasszínű hálóinge sincs, most kineveti magát, buta volt, de buta. Abban lehetett volna nemtörődöm, rendetlen, felületes, isten tudja, milyen, akár könnyelmű, gátlástalan. Mért ne. Abban kötelező is, megköveteli a viselőjétől, hogy azonos legyen vele.

Mi lenne, ha körülnézne a boltokban, annyiféle anyag, készruha mindenhol. Hátha megtalálja. Soha nem késő. Talán az álmot is megfejtené, az sokat segítene.

Hülyeség, nem ezen múlik. Van bolyhos fürdőköpenye, ha úszni megy, nem fázik benne télen. Itthon úgyse látja senki. Minek.

A mobil hatkor ébreszti. Az altatótól kába még, szemüveg után tapogat, lemegy a lépcsőn, félig csukott szemmel kávét tölt, és visszabújik az ágyba. Egyszer csak ott van a kék köntös. Feltétlenül szétnéz, még ma, bármikor szüksége lehet rá, akár kórházba is kerülhet.

Hónapokig keresgél, de az a szín nincs, nem létezik, pedig úgy érzi, ha megtalálja, az élete is megváltozik. Most már biztos ebben, ezért munkaidő után minden nap elindul. Talán ma. A túlórákat is lemondja, mert nem ér rá, sok a dolga, fél ötkor már kabátban köszön a kollégáknak, siet az épületből kifelé. Járja az üzleteket zárásig, hiszen a kék anyag várja valahol. Nem adja fel akkor sem, ha évekig böngészi is.

Moziba hívják, nem megy, nincs ideje. Mindig siet. Színházbérletét kolléganőjének ajándékozza, mert a nagyobb üzletek még nyitva vannak, amikor kezdődik az előadás, nem mulaszthat egy napot sem. Új utcákat kutat át, kezében térkép, listája van boltcímekkel, telefonszámokkal, több helyen megígérték azt a színt. Napközben alig figyel a munkájára, nem érdekli a korholás, hiszen itt a nyugdíjazás.

Ekkor egyszerre rengeteg az ideje, de reggelenként mégis állva issza a kávét. A konyhában nincs új gáztűzhely, a festés is régi. Sietősen öltözik, már nem tervszerűen kémleli a boltokat, oda megy, ahol ruhaneműt talál, mindennap késő estig keresgél.

Egyik délután, csúcsforgalom van éppen, a körút szemközti kirakatában mintha látná egy pillanatra. Jaj, hát ezt kereste, a fazon, a szín, éppen ez lenne? Átszalad a piroson.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2021-03-31 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.