VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Dinók Zoltán: Zoli csak egy kicsit iszik
Zoli csak egy kicsit iszik
Zoltán fáradtan tért haza a munkából. Családja már várta. Zoli egy kicsit félnótás ember volt, akinek alkoholproblémái voltak. Sérült volt, nem kicsit. Két lánya volt, mindketten egyetemisták. Egyikük Erzsébet, másikuk Júlia. Neje pedig Nikolett. Zoli álmodozó természet volt, hajdanán festegetett. Imádta Gauguin-t. Művelt ember volt, aki mindig fogékony az újabb ismeretekre, könyvekre. Amikor letette a holmiját, azt mondta Nikolettnek: – Nézd, már egy hónapja nem ittam. Remélem, meg vagy velem elégedve. – Igen. Ha akarod, lemehetsz az ivóba egy pohár sört meginni. De többet kérlek, ne igyál! – Nem megyek én sehova, még egy pohár sörre sincs szükségem – mondta Zoli őszintén. Nikolett kedvesen elmosolyodott. Júlia és Erzsébet éppen tanultak. Zoli megleste a szobában Júliát. – Szia! Hogy van az én kislányom? – Jól, apa, és te? – Én is. – Az a lényeg – mondta Júlia. Erzsébet a másik szobából átjött. – Mi van veled, apa? – kérdezte. – Jól vagyok. Nincs semmi különös. Menj csak, tanulj! – Este randim van – mondta lelkendezve Erzsébet. Az apa nem volt oda az ötletért. Leheveredett, és átfürkészte a gondolatait. Nikolett a tévét nézte. Zoli a holnapi napra gondolt. Nincs mese, két okos gyermekét fel kell nevelnie. Nemcsak Nikolettnek vannak gondjai, sőt! De nem ihat, nem… Nem akarja Nikolettet átvágni és visszaélni azzal, hogy még egy pohár sört is megengedett volna. De a gondolatai olyan intenzívek voltak mindenféle-fajta gondoktól, hogy úgy döntött, mégis elmegy a kocsmába. Erzsébet is készülődött. Zoli felkelt, felöltözött, s közben Nikolett megkérdezte: – Hát te hová készülsz? Zoli fejet lehajtva válaszolt: – Csak megiszok egy pohár sört! – De csak egy pohár legyen! Zoli zavartan bólogatott. És végül Erzsébettel együtt indult. – Vigyázzatok magatokra! – mondta Nikolett. – Vigyázunk! – mondta Erzsébet. Pár pillanat után már az utcán mentek kettesben. Erzsébet megkérdezte apját: – Nem azt mondtad, hogy többet nem iszol? – De, azt mondtam, lányom, de most sem iszok sokat, ne aggódj! Inkább a fiúddal törődj! Erzsébet megsértődött, aztán hamar külön váltak útjaik. Zoltán, ahogy megérkezett az ivóba, lelkesen fogadták. A munkásember azt mondta: – Most kirúgok a hámból! Esze ágában sem volt hát csak egy pohárral inni! Majd beesteledett. A család otthon maradt tagjai egymással beszélgettek. – Aggódok apád miatt! – mondta Nikolett Júliának. – Nem kell aggódni! Erős ember ő! – Igen. Mint te. Te is erős lány vagy! Júlia elpirult. Nikolett kiment a konyhába rágyújtani. Aztán teltek a percek. Erzsébet tíz óra felé ért haza. Kicsit ittas volt, de azért tartotta magát. Éjfél körül ért csak Zoli haza. Nikolett mérges volt. Zoli mentegetőzött: – Már nagyon régen ittam! – Igen. Kárpótoltad magadat? – Nézd el nekem. Több nem lesz. – A kisujjadat rá? – Azt! – felelte Zoli őszintén. – A gyerekek már alszanak. Erzsébet is két órája tért haza. – Ja, a randevú, persze. – Biztos jól sikerült neki. Víg volt. És elvarázsolt. Zoli eltűnődött. – Mi baj van? – kérdezte Nikolett. – Semmi. Csak belegondoltam egy pillanatra, hogy én már soha többet nem leszek fiatal. Nikolett édesen mosolygott. – Ugyan. Még mindig sok év van előtted! – Reméljük! – Na, vetkőzz le! – kérte Nikolett. Majd hamarosan ágyba bújtak. Nikolett érezte a kínzó alkoholszagot. – Oh, jó lenne, ha megmosakodnál! – Majd holnap reggel. Nikolett elaludt. Zoli meg nagyon örült, hogy nem kapott szinte semmilyen szidást. A kocsmában barátokkal… Nincs annál jobb! El is mondott egy imát, és falhoz fordult.
Megjelent: 2020-10-28 20:00:00
|
