Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Batári Gábor: Pszichőfi, a dramatizálgatott vígéposzi variáns - részlet -

 

 

 

 

Pszichőfi, a dramatizálgatott vígéposzi variáns

- részlet -

 

PSZÍCHŐFI

Azt írom,ugye a papíron,

hogy a pap, írom

jobban mondvást ír a papom

(magamat megént kapom

holmi pongyolaságon

pszeudo-cizella ondoláltságon,

bűnös lazaságon).

Valójában a lazacságon

(valami vízen, hol sok a lazac

ottan lakik, ama bizonyos ír pap

vagyis annak egy földnyelvén

honol az a kelta, csuhás vén.

Nos, az éngem möggyóntatott

kezembe papirost nyomott,

hogy rójam arra vétkeimet,

vonjam magamtúl étkeimet

is, mert röstellnivalón hízok.

Már őrkrampuszomban sem bízok,

a hájsorvasztó, ír Whiskyben

ezért mondá: iszkiriben

hagyjak ott csapot, papot, radírt,

tapírt, fakírt, kefirt, meg írt

csak egyet becsüljek, a papírt,

mire jó, rossz (meg vers) róható

jaj de, jaj de megható.

 

a téma a papír volt.

 

Előszó

 

Írföld ős-zöld mezsgyéjén

lettem én, afféle legény.

Bágyadt a napkorong

Asztrálhonnak egén   

Manapság, arrafelé,

idő, kedv csak borong,

na méghozzá, addigelé,

mivel tündérek, tündék himbálódznak,

tornáznak légi bohócnak

ég s föld között, asztrális porontyok

és apró szárnyaikkal takarják a korongot,

az előbb említett égit, vöröset.

Én meg hörpinték egy kortyot, söröset,

mert mikor ezt írám pub-ban valék.

Nos, ezen asztrális lények

– nagy előnyük az erények –

 részecske-parány testükkel,

karcsúságban vetekednek megannyi tűkkel,

mégiscsak sápasztják a napot

apró, de felette igen sok, sok, sok,

ravasz kis takarásukkal.

Ahogy erről pár sorral feljebb már szavalék.

(Igazságtartalma száz százalék.)

De jaj, hírtelen a földre pottyannak pöttöm-pille svunggal.

Kitör hát rögvest a háború és bék’,

mert a koboldfi manók nyakába huppan

mind a tündér-tünde nép,

sok koboldi nyak lőn szinte pép.  

Ezért harcol azóta is egymással kobold-manó

és tündér-tünde, háború és a béke, ooó…,

nem csillapítja borús dulakodásuk se bók, se fék.

Hogy magamra visszatérjek hajhó,

keszeg voltam akkoriban én is,

de úgy vágytam tudást szerezni

                                            mégis

tündéragyban vájkálni, holtakat belezni,

leányszemmel – borsót is – szemezni.

Faltam a könyveket és kövér lettem,

csak ettem, ettem és egyszercsak lettem.

 Hogy is? Lényem Asztrállakából,

kikelve ködös asztráltest magából

Ulster földje zöld füvére surrant.

 

 

SZEV-MUREZD EL MUEHIL

Csapd hozzám elméd fiam, figyelj, most tanító beszédeket mondok neked. Én szólok Szev-Murezd El Muehil. Mielőtt szólásra emelkednék, ó, Pzsáddán és megnyitnám időktől cserzett ajkam, kérlek, tölts a poharamba az isteni nedűből, az agymenesztő Krisnály vízből. A szárazság-kígyót szárasztó Indra izzadmánya ez. Valamikor az ősidőkben történt (ó, azóta hány és hány epocha izzott bíborhamuvá, rubintüszöggé) III. Brahmszesz uralkodása alatt tán, felfogtam (remélem te is) a nem-satnyulás kelyhébe a déva(j) vezérnek a levegőégből patakokban aláhulló fenséges verítékcseppjeit, melyet a Vritrával (nem fiam, nem Vritrayval) való küzdelem szólított elő boltíves hóna alól, mégsem légből kapott értesülés ez, fiam. Gondoltam én, az akkori szeleburdi kamasz, alig kétszáz éves fővel, hátha jó lesz valamire valaha, úgy bizony jó is lett, nézd hogy cikáznak fel s alá, mint szénsavak a kristályvízben a jó-szólás gyémántok benne. Ezért ürítem poharam, hogy jól szóljak s jósoljak is. Az isteni szerencse sosem került el, mint ahogy most is öntözi a bőség őszbe vegyülő fejemet, vénülő szememet, vénülő kezemet, hisz én szerkeszthettem sok kortárs költőféle gyűjteményes kötetét. Akkor ott ifjan, állig kétszáz évesen, csordultig telt serleggel kezemben, egyszercsak lábaim előtt hevert egy hatalmas pergamen tasak képében az egész világ. Nem is sejtettem, micsoda szakralitás ért. Felvettem, hogy megnézzem, mi van benne. Meglepetésemre tartalma üresség volt. Csakhogy ám észrevettem, az állatbőr bevonatú zsák, iszák tele van biggyesztve mindenféle különös írásjelekkel, tulajdonképpen a világképlet volt rája róva, fiam. Örömömben felkiáltottam és a nagy tarisznya megnevezését harsogtam bele a nagyvilágba:               Scientia szatyra, Scientia szatyra. Jelentkeztem is rögvest az univerzitásra scientia szakra.

 

KORTÁRS ÍRÓ

Mester, mester ne vegye tiszteletlenségnek, de meg kell mondanom, én nem Pzsaddán vagyok, hanem a kortárs közül egy, akinek megtetszett szerkeszteni a gyűjteményes kötetét s most épp a szubtilis Pszichőfi, a lírai én életén és munkáin dolgozom s most oda érkeztem benne, hogy a hírneves Vogüssen báróról kéne hozzá némely adat.

 

 

SZEV-MUREZD EL MUEHIL

Ó, fiam, fiam annyit utaztam fel s alá ama titokzatos öreg idősuhanóján, amit épp attól a Vogüssen bárótól kapott, hogy teljesen összezavarodtam, azt hittem, hogy a saját időmben vagyok s ottani tanítványomnak ülök s  mesélek a régi szép időkről, nem neked, te kortárs író, megszerkesztettelek, jaj de megszerkesztettelek, édes fiam.

 

KORTÁRS ÍRÓ

Tehát most már elég öreg, de fiatalos IX. századi szerkesztőmtől kapott információk birtokában bátran írhatom:      

Pszichőfy különös vállalkozásba kezdett, amint majd alább következendő oldalakból ki is fog derülni, ugyanis Vogüssen báró, alias de Upanisade márki, világregénye folytatását magára vállalta. Helyesebben, hogy versben és a báróval közösen viszi tovább a cselekmény szálát, méghozzá oly módon, hogy Vogüssen írja Pszichőfy balladisztikus szaggatottságú verses betétei (rímes Vogüssen-világregény-adaptáció-éposza) elé az előzményt, egy zanzásított eddig-regénye-összefoglalót és közéjük (Pszichőfy elbeszélő költeménye közé) áthidaló, magyarázó prózai szövegeket. Azt még mindezek elé kell biggyesztenem, hogy a korább már felsorakoztatott két vers a Papiros és az Előszó Pszichőfi eme világrengető verses tervezete elé szánt prológus. A Papiros minden írásos tevékenység nélkülözhetetlen alapját és kezdetét énekli meg a papírt, az Előszó pedig Pszichőfy, a szerző egyfajta, mitikus önkeletkezés-értelmezése, némi ír-kelta beütéssel, tehát az elején minden megverselődik, ami egy műhöz köll, papír és alkotó (a pennát leszámítva). Elnézést az olvasótól, de mindez a módosulat időtlen, idős (időutazgató) szerkesztőmtől, Szev-Murezd El Muehiltől kapott újdonat új információk fényében történt, tehát arra kérem a nyájas olvasóközönséget, ha Pszichőfinek ehhez a hosszabb lélegzetű szinte víg- illetve űreposzához ér, kérem, olvassa elé a Papirost és az Előszót (pontosan ebben a sorrendben) mert a mű velük együtt teljes egész. Köszönöm. 

 

PSZÍCHŐFI

Nos, ott áll a pillangószemű, üzletszerű éjelgővé inkarnálódottan,

(kéjszakai pillangó) ledéren,

- no, a csecsek is állanak rajta

puhán, ruganyosan, keményen –

fenékig feketében,

- cseppet sem elhasználódottan, -

seggtől sarokig iker-henger-gömbös izom-bőrtömbben,

csupasz húsbörtönben,

hatalmas combjai bevilágítják az éjszakát,

(tudjuk, kézi könyve nem az illemtan).

Jobb kezét hanyagul zsebében tartja,

Bal kezében cigaretta, lenszőke haja eltakarja fél arcát,

közben fúj a szél, a Hetéra téri sebes basszát.

Igen leszállt a nagy istennő, a szent szajha,

(az éter-létbéli Hilda G. Brün alias Vésztőy Brünhilda)

S elégedett, sőt önelégült a nagycombú,

Elkerüli, letargia, bánat, bú,

mert Mirdroff ügynököt (még az éter-tér határán)

alapost helyben hagyta,

na, mit gondolnak mivel,

tán ügyes, dolgos, kézimunkás kezivel?,

nem fránya nagy combjaival abajgatta.

Most rózsás-üde ribanchúsban,

rossz nő bőrben,

őskelepce bűn-tor-tőrben.

 

 

KAR

De hej, motorzúgás hallszik

Dart Chósek ripi-apacs jő vadonat új striciklijén

 

 

PSZÍCHŐFI

aki eddig még aludt, már nem alszik.

 

KAR

És megállt az álszajha zsebre dugott keze mellett,

és az izmos, feslett

nőre tekintett,

ezt mondva:

CHOSEK

Ide a pénzt, kurva

 

KAR

jaj, de durva, jaj de durva,

otromba, meg iromba,

 

CHOSEK

a teremburáját, meg carramba,

dőlj romba, dőlj rumba,

szexbomba, a karomba,

de legalább hanyatt,

hogy dőljön belőled a szesz,

rumba-táncos lábú szex,

olyan egy pofot kapsz,

hogy paffá leszesz,

mint a bűvös házi sárkány,

nem segíthet rajtad

sem szerelem, sem ármány.

 

 

PSZÍCHŐFI

Aztán ütött, ütött és ütött (talán az órája is),

s a pénzszajhászó, cirmos combú pillangó szeme alatt kék lett,

s most már ütött-cocotte, de a kurva,

jobb kezét zsebéből ki sem húzva,

a balt azonban használva, Chósek bikanyakát megragadta, és éles körmeivel

amannak gége-gigáját apránként kiszedegette, és még mindig ugyanazon

(egy kész amazon)

eddig

alkalmazott kézzel (a bal) a durva

néhai és sehonnai kitartottat megnyúzta.

 

 

ERŐS COMBALKATÚ ÖRÖMLÁNY

Na most megkrepáltál, apukám. Enyém a bőröd:

a lelked. De ne aggódj Dart,

drágám, jó leszel még anatómiai ábrának, Dart.

 

 

PSZÍCHŐFI

Vigasztalta a frissen cserzett hullát.

 

KAR

Majd nagy, combozatos-boltozatos-ívületes lábaival elfutott.

Ez a bestiális prostituállat.

 

 

 

  
  

Megjelent: 2018-02-15 17:01:32

 

Batári Gábor (Budapest, 1967. március 09.) író

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.