Keresés a honlapon:

Szili József: Egyszerre mesterség és művészet (Szűcs Balázs Péter)

A legtökéletesebb darab is ellentmond a műalkotás egyszerisége, egyedisége, páratlansága elvének. Előfordulhat, hogy a fordítás szinte fölébe emelkedik az eredeti némely tulajdonságának, talán az egészének is. – Beszélgetés Szili József irodalomtörténésszel, műfordítóval, költővel.

Elsősorban irodalomtörténészként, az irodalom szakembereként vagy ismert; számos irodalomtudományi könyvet írtál („Légy ha bírsz, te »világköltő«…”, 1998; Irodalomtudat-hasadás, 2005) és fordítottál (Wellek–Warren: Az irodalom elmélete, 1972, 2002, 2006; Northrop Frye: A kritika anatómiája, 1998). De fordítottál regényeket is, így a te fordításodban olvasható magyarul Susan Sontag A vulkán szerelmese (1994) és William S. Burroughs Meztelen ebéd (1992, 2010, 2019) című regénye. Két versesköteted is megjelent: az első Verskazal (2011), a második Zenétlen zene (2019) címmel. Ezen felül több nyelvből is fordítasz verseket, s mivel versfordításaidból kötetet tervezel megjelentetni, elsősorban erről a tárgyról, vagyis a műfordításról szeretnélek kérdezni. Meg tudnád mondani, hogy mikor kezdtél el verseket fordítani?

Az abszolút első alkalomra nem tudok visszaemlékezni. Azt tudom, hogy egy nyári szünetben lefordítottam néhány sort Ovidius Naptárából és a szünet utáni első latin órán kimerészkedtem a katedrához megmutatni Rácz Elemér tanár úrnak, s ő mintha lesöpörte volna az asztalról (s engem is az asztal mellől). Egy mentsége lehetett: az, hogy észrevette, hogy „be akarok vágódni”. Igaza is volt.

Tovább a litera.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2020-06-28 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.