Keresés a honlapon:

A gyanu hermeneutikája Szerbhorváth György interjú

Interjúsorozatunkban kortárs gondolkodókkal beszélgetünk az aktuálisan kialakult helyzet kapcsán. Mai interjúalanyunk Szerbhorváth György.

Szociológusként elég balga lennék, ha jóslatokba bocsátkoznék. A művészek viszont teljes joggal gyárthatják a víziókat az emberiség végnapjairól, régi hagyomány ez. Ez is segít a túlélésben. Pár évtizede „a történelem vége” volt a sláger, aztán az utóbbi harminc év is bővelkedik fordulatokban.

Új Művészet: Egyes vélemények szerint az emberiség bármihez tud alkalmazkodni. Akár az antropocén okozta új világhoz is azáltal, hogy változtat életmódján?

Szerbhorváth György: Jugoszláviából származom, volt ott aztán mihez alkalmazkodni… Az első, a horvát és a bosnyák háború alatt katona voltam, és mivel tudtam gépírni, hát frontra sem mentem – én írtam a listákat, ki is menjen a frontra. Az emberiség túlélte, sokan viszont nem, katonák és civilek egyaránt meghaltak. Alkalmazkodni kellett a szinte totális pénztelenséghez, szegénységhez 1993-ban, amikor hiperinfláció volt Szerbiában, de anyám mindig tett ebédet az asztalra. Mivel se sörre, se cigire nem volt egy fityingünk sem, hát egészségesebben is életünk, mondhatnám viccesen. 

Tovább az ujmuveszet.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2020-06-27 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.