Keresés a honlapon:

Kettő, egy, mindenki – Megemlékezés Kéri Piroskáról (Szkárosi Endre)

Otthon volt mindenütt, és otthonossá tett mindent, ahol csak megfordult – Szkárosi Endre megemlékezése Kéri Piroskáról...

Kéri Piroskát az Új Írás szerkesztőségében láttam először a nyolcvanas évek közepe tájt. Nem tudtam, ki ő, de az első kép, amely megmaradt bennem róla, a repkedő kedvességé. A kilencvenes években távolról, kortársaim és fiatalabb írók változatos csapataiban tűnt fel előttem, a közeli távolból, amelyben hosszú időn át dolgoztam velük párhuzamosan. Csaplár Vilmos azután behívta a Szépírók Társaságának két-három személyes üzemcsarnokába, ahol Piroska – én így láttam mindig – örömmel megragadt, és vitte a vállán a gazdasági és pénzügyek mellett a napi szervezés tételeit is. Kapcsolatai nemcsak hosszú évek tapasztalatai okán voltak jók és számosak, hanem azért is, mert kapcsolatteremtő készsége veleszületett, önzetlen és vonzó volt. Egyre több Szépírók-projektben találkoztunk, egyre több, az elnökség által befogadott tervemben működtünk együtt, lett légyen az a Szekszárdi Magasiskola beüzemelése, a Magyar Műhely folyóirat svéd avantgárd számának és a kapcsolódó rendezvénynek a szervezeti támogatása vagy bármi más.

Tovább a jelenkor.net cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2020-06-24 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.