Keresés a honlapon:

Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál! – A magyar ős-világképről a nyelvrégészet1 segítségével (Czakó Gábor)

Berze Nagy János a magyar népmesék alapján megállapította Égigérő fa című tanulmányában, hogy „a Tejút (az Égigérő fa) eredetileg egy női istenséggel volt azonos, mert amikor a kiskanász felmászik rá és kinyit egy ajtót, mindig nőt, öregasszonyt talál a fában.”

Maradjunk a nőnél úgy általában, mert a nőnek nincsen kora. Lehet bármilyen vénasszony, akkor is nő marad. Rögtön látni fogjuk, hogy semmi ellentmondás nincsen Berze Nagy észrevétele és a között, hogy némely meseváltozatban az Égigérő fa tetején, előlegezzük meg: a világ tetején, végén, öregasszony helyett éppenséggel ifjú – örökifjú istennő, Tündér (szép) Ilona uralkodik. A kiskondás – halandó ember, ráadásul

a pásztortársadalom alja2 – fölmászik az egyetlen éjszaka kinőtt csodafára, és ő nyeri el Tündér Ilona kezét. Ezzel belecsöppen az őskor világtörténelmébe.

A királynő megtiltja neki, hogy kastélya tizenkettedik, más változatban az utolsó szobájába belépjen. Ott raboskodik ugyanis a három-, avagy hétfejű sárkány a falra szögezve. A kiskondás megszegi a parancsot, a sárkány kijátssza őt, és csellel megszabadul, ráadásul Tündér Ilonát is elrabolja.

Tovább a hargitakiado.ro cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2020-03-22 12:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.