Keresés a honlapon:

Feszítőerők a mélyben – Losoncz Alpárral beszélget Virág Zoltán

Újvidéki bölcsészkari, jogi, gazdasági stúdiumaid folytatása közepette találkoztál, ismerkedtél meg a rovat majd melléklet formájú Symposionnal (később Új Symposionnal), vagy korábbra datálhatók az emlékeid?

Az Új Symposion, ugyan nem nagy terjedelemben, de megjelent a Bori Imre és Szeli István által jegyzett gimnáziumi tananyagban. Ez volt az első információforrás. A középiskolások azonban inkább a Képes Ifjúságot ismerték, és nem a mélyebben reflektáló Symposiont. Aztán én szülőfalumban, Temerinben, olyan intellektuális körökben mozogtam már középiskolásként, amelynek tagjai ismerték valamennyire a symposionistákat, noha utólag kénytelen vagyok belátni, hogy rengeteg volt a félreértés és a félremagyarázás. De emlékszem arra, hogy, megint csak még középiskolásként, kísérhettem Temerinben szereplő symposionistákat, akiket az ott működő Irodalmi Kör hívott meg. Közben serényen olvasgattam, rendelkeztem könyvekkel, és hozzá is tudtam jutni megfelelő könyvekhez, ennek köszönhető, hogy valamilyen képpel már rendelkeztem akkor is, amikor elkezdtem az egyetemi stúdiumokat. És azt is tudtam, hogy az egykori társadalomkritikai lendület ellankadt, bár, gondoltam akkoriban, nem múlt el. Az, aki kutatott, érdeklődött, megtudhatta a tényállapotot. Ám, és most ugrok az időben, a Symposion t akkor olvastam el becsületesen az elejétől a végig, amikor, már szerkesztőbizottsági tagként, készültem a jubiláris 200. számra: Sziveri János megkért arra, hogy írjak egy olyan írást, amely kritikailag-támogatólag felidézi a történet stációit, és egy újfajta programféleséget is felvázol. 

Tovább a zetna.org cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2020-03-18 12:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.