Keresés a honlapon:

Résre tárt ajtók – Radnóti Sándor: Sosem fogok memoárt írni (Demény Péter)

„Le Puyben megnéztük a katedrálist. Sétáltunk a kolostor kerengőjében, majd Zádort hátrahagyva bementünk a sekrestyébe, ahol meglepetésre egy csodálatos flamand szent családot láttunk a falon; József almát hámozott a kisdednek. Az úgynevezett Flémalle-i Mesternek vagy körének képe volt ez. Lelkendezve kirohantunk, hogy Zádor is jöjjön, de ő mereven elzárkózott. Nem akart a XII. századból a XV-be átugrani. Nem voltam rest, a helyhez is illett, letérdeltem, úgy kérleltem. De ő hajthatatlan volt.” (245.)

 

Nem tudom elképzelni, ahogy Radnóti Sándor letérdel. Talán azért sem, amit ő maga mond az öltözködéséről a Litera-interjúban (23.), talán azért, mert mindig is egyetemi professzornak, hatalmas tudású embernek tartottam, és mert a Holmi rangos Figyelő-rovatának szerkesztője volt huszonöt évig. De hát éppen erre jók az efféle emlékezések: papucsban láthatod, akiről nem is hiszed, hogy papucsba bújik.

Tovább a dunszt.sk cikkére >>>

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2020-02-25 12:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.