Keresés a honlapon:

Az életöröm és a mulandóság motívumai Oláh János költészetében – 50 éve jelent meg az Elérhetetlen föld (Péntek Imre)

A földi létből való távozást kísérő szenvedéstől nem kímél meg – az élet. Az élet – mondom –, amikor jórészt a halálról akarok írni, az elmúlásról. Azokról a pillanatokról, amikor ember magára döbben, elmagányosodik, s ha módja van, mérlegre teszi a cselekedeteit, amelyekből egy pálya, vagy egy sors lett. Néhány barátom küzdelmét a betegséggel, a halállal közelről figyelhettem, s megrendített az a tudatosság, amivel felmérték, hogy az út végére értek. Nincs tovább.

Baráti körünket meglepte Rózsa Endre megbetegedése és korai halála. 54 éves volt, alkotóereje teljében kellett küzdenie a szorongató gondolatokkal. Korábbi versében még élt benne a virtus, a dac. A Bevágom az ajtót – mely az Ámokfutó álmaiban jelent meg – még ennek a hetykeségnek a tükre

„Ha feldobom egyszer a talpam,

nem nő helyettem csapongva

elandalító buja rózsa.

De kihajt a krumplivirág…

De mögöttem lassan a testtel!

Ha az isten halni parancsolt,

bevágom utánam az ajtót…”

 

Tovább a pannontukor.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2020-02-19 12:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.