Keresés a honlapon:

Térerő, avagy erőtér – Az ipar- és a képzőművészet találkozása (Fűkő Béla)

Meggyőződésem, hogy a formakompozíciók ereje az emberek mérhetetlen sok képzettársításában rejlik, és persze a matériának a kisugárzásában. Az évezredek alatt kialakult tudáson és tapasztalásokon túl a szobrászatban az asszociatív, lelki tényezők szerepe is igen jelentős. Gondolkodásunk milyensége, az érzékeléseink kifinomultsága képzettársításainkban tükröződik vissza. De mit is fed az a manapság oly gyakran használt szóbravúr, ami a teret erővel ruházza fel? A szobrászatban biztosan mást, mint mobilizált internetes világunkban. Elképzeltem, amint egyik kollégám elmélyülten, a hegesztőpajzs elsötétített üvegablakában, az ívfényben kibontakozó varratra való koncentrálása közepette azt a sugallatot hallja: Tegyél le mindent, hagyd a csudába, majd folytatod, mert most nem megfelelő a térerő. Elhagyta az ereje a teret. Ilyen ez a kor, még a térnek az ereje is vándorol, és ha éppen továbbállt, akkor oda az ihlet, a transzcendens tartományok pedig átmeneti üzemzavar miatt nem elérhetők. Mindenesetre mobilizált, az intelligensebbnél intelligensebb használati eszközeink térfüggőségeivel való tréfálkozást félretéve, nézzük meg most más aspektusból egy tárgy erőterének mibenlétét.

Tovább az ujmuveszet.hu cikkére >>> 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2019-12-22 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.