Alapvetően a konceptuális vagy kortárs ékszer egy elég marginális művészeti terület és amellett, hogy nehezebb befogadni és értelmezni ezeket a tárgyakat, általában elég nehezen is értékesíthetők. Nem is feltétlenül „piacképesek” a hagyományos értelemben. Például van olyan, hogy valamiből csak egy darab készül és emiatt megismételhetetlen. Ráadásul az ilyen típusú tárgyak keletkezését, kivitelezését általában megelőzi egy elég hosszú kutatási folyamat. Ez jelentősen megnöveli a szellemi tartalom értékét pont úgy, mint egy képzőművészeti alkotásnál. A képzőművészeti példa nem is távoli hasonlat, a legtöbb kortárs ékszer többé-kevésbé beletartozik ebbe a kategóriába. Azt szoktam mondani, hogy tulajdonképpen egy-egy ilyen cucc „hordható képzőművészet”.