Keresés a honlapon:

Ad Astra – Az űrben elvész az ember (Rusznyák Csaba)

Egyedül vagyunk? A kérdés, mely a kezdetektől nem hagyja nyugodni a science fictiont, legbensőnkből fakad: az ember társas lény. És a társat nem csak közvetlen környezetében keresi, hanem „odakint”, a csillagok között is. Az egyedüllét hosszútávon elviselhetetlen, elme- és lélekpusztító, és ha túltekintünk a baráti, családi, szerelmi, embertársi kapcsolatokon, és fajként gondolkodunk (ami a globalizáció korában már minden ellentétünk és konfliktusunk ellenére nem csak lehetséges, hanem elkerülhetetlen is), annak lehetősége sem sokkal szívderítőbb, hogy ebben a felfoghatatlan, roppant végtelenségben, hidegségben és feketeségben nincs más értelem: csak mi. 

Az Ad Astra a magánynak ezt a két aspektusát, a személyeset (vagyis az emberi drámát) és a grandiózusat (vagyis az emberiség-eposzt) gyúrja össze egy látványos és kalandos elemekkel is megtűzdelt, de alapvetően szuggesztív és intim sci-fivé. 

Tovább a 444.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2019-11-09 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.