Keresés a honlapon:

A remény ára – Székely Csaba: Semmit sem bánok (Cserhalmi Imre)

Az általánosítások igazságtartalma mindig két­séges, ezúttal mégis fényesen igazolódik a színházi szólás: az előadások sorsa a szereposztásnál dől el. Persze nem árt, ha a darabot Székely Csaba írta és Sztarenki Pál rendezi, most mégis a színészekkel kezdem. Schneider Zoltán és Elek Ferenc korábbi művészi teljesítménye köz- és elismert, ezúttal mindkettőjüket – ugyancsak színházi „szakduma” – pofán csapta a szerep. Ezek az úgynevezett hét­köz­napi figurák állnak közel a művészi habi­tu­sukhoz.

Két egykori verőlegény, akit jelentős eufémizmussal nemzet­biztonsági tisztté „előminősítenek”, sokra vitte a szakmájában, de – hazai tájakon is általános sorstragédiák forrásaként – túlélték a rendszerüket. Schneider a vér­tolulásos, rabiátus, Elek a szinte behízelgően nyájas, halk szavú gyilkos. 

Tovább az olvassbele.com cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2019-10-24 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.