Videó

A fugabudapest csatorna videója




Keresés a honlapon:


Szénási Miklós beszélgetése Lajtos Nórával

Szénási Miklós: Lajtos Nórát ismerhetjük költőként, aki merész, már-már provokatív témájú, mégis erősen klasszicizáló versekkel áll elő, de irodalomtudósként is, aki igyekszik minél mélyebbre hatolni a vizsgált műben, hogy minél több réteget feltárva világítson rá annak titkaira. Ugyanakkor a zene sincs tőle távol, és – ami legalább ilyen fontos – tanárként is népszerű volt, diákjai szerették, elismerték, díjazták pedagógiai munkája miatt. Melyik én az igazi? Vagy melyik volt az első?

Lajtos Nóra: Nagyon nehéz erre egyértelműen válaszolni. Kilencéves koromtól kezdve zongoratanárnak készültem. Aztán a gimnáziumi éveim legvégén kezdtem el verseket írni, szóval belépett a zene mellé az irodalom iránti rajongás is az életembe. Ezért is döntöttem úgy, hogy a nyíregyházi tanárképző főiskola magyar-ének-zene-zongoraoktató szakára iratkozom be, így tulajdonképpen mindent csinálhatok, amit szeretek. A főiskolán működött egy nagyszerű önképzőkör, ahová eljártam, és – ha nagy szavakat szabad használnom – ott fedeztek fel. Első nyomtatásban megjelent versem a Szabolcs-szatmár-beregi Szemle 1996-os évfolyamában látott napvilágot. A szemináriumi dolgozataimat is mindig kimagasló teljesítményként értékelték, át akartak irányítani az egyetemre, de mondtam, hogy nekem a zongoratanítás nagyon fontos.

Tovább a naputonline.hu cikkére >>>

  
  

Megjelent: 2019-09-14 14:00:00

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.