Próbálkozni a lehetetlennel – A jövőtlenség nemzedéke – Szeifert Natália interjú (Pungor András)
A rendszerváltozás fejetlenséget hozott a harmincas-negyvenes generációk életébe, és bizalomvesztést okozott, ami nincs feldolgozva, és mintha nem is lenne rá igény vagy lehetőség – mondja Szeifert Natália, aki Az altató szerekről című könyve után most új regénnyel jelentkezett. A Mi van veletek, semmi? című kötet hőseinek még nem volt állandó lakásuk, életük, csak tartózkodási helyük. Szeifert Natália szerint az elveszettség nemcsak az ő nemzedékének, hanem az utánuk jövőknek is nagyon ismerős.
– Mi van önnel, semmi?
– Tulajdonképpen semmi.
– Pedig hallom, japánul tanul.
– – Gyerekkoromban volt egy kis japán verseskötetünk otthon. Sokat forgattam, úgy emlékszem, Weöres Sándor-fordítás is szerepelt benne. Az állandóság érzése ragadott meg benne, az, hogy első pillanatban az a pár sor kis semmiségnek tűnik, aztán napokig ott jár a fejedben, nem tudsz szabadulni tőle. Valamit már ott megsejtettem a lefordíthatatlanságból, hogy mögöttük valami mélyebb jelentéstartomány rejtőzik. Később derült ki számomra, hogy a megértésükhöz valóban nem árt ismerni a japán kultúrát, a nyelvet, például hogy nemcsak a jelentésük fontos a verseknek, hanem az is, hogy néznek ki japán írásjegyekkel.
Tovább a 168ora.hu cikkére >>>
Megjelent: 2019-07-30 14:00:00
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
