Keresés a honlapon:

Utazók-játék, átkelés (András László)

“Az átkelés-játékban nem csak tőled nem vehetnek el, de te sem vehetsz el senkitől semmit. Csak adni lehet. Te is dönthetsz úgy, hogy adsz valamit, de vigyázz, jól fontold meg, légy tisztában a döntéseddel, különben később esetleg úgy érzed majd, elvettek tőled valamit, holott te adtad oda – ekkor veszítesz.” – András László írása a Medvészet sorozatban

Utazók-játék, átkelés

Álmodtam. Abban a házban, azon a második emeleti gangon, ahol egy másik álomban már volt egy folyó, most csöngettek. Kitártam az ajtót, és ott állt egy teve. Indulni kell, kérdeztem. Az állat bólintott. Megkönnyebbültem. Akkor vettem észre, hogy már egy ideje attól tartok, menni kell. Hogy elkerülhetetlen. De persze ha menni kell, akkor az a legokosabb, ha elindul az ember. Halogatás nélkül. Aki halogat, az csak éleget. He-he. Nagyon rossz vicc, de igaz. Na, menjünk, Laci, jöttek érted. Egy teve. Mit gondolsz, hová megyünk?

Tovább a pannontukor.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2019-07-08 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.