Keresés a honlapon:

Fejük fölött elröpült a nikkelszamovár – Bohus Zoltán, Fajó János, Lukoviczky Endre, Mengyán András (Fábián László)

Némileg módosítja a cím (személyekre szabja) Kassák nagy eposzának – A ló meghal s a madarak kirepülnek – zárósorát, mégpedig kétszeres metaforát hámozva ki belőle: egyfelől a konstruktivista örökséghez kapcsolódó utódok kötődését Kassákhoz (a „prófétához“, ahogy Bortnyik Sándor képcímmel jegyzi), illetőleg az oroszokhoz, miképpen a kelet-európai konstruktív törekvésekét kivétel nélkül. Elsődlegesen – természetesen – Malevics radikalizmusát (Fehér alapon fekete négyzet, stb.) közvetítette Kassák a romboljatok, hogy építhessetek markáns jelszavával – szellemileg kapcsolódva az első világháborúból kinövő európai forradalmi mozgalmakhoz, mindenek előtt az oroszok októberéhez. Ugyanakkor a program, úgy is mint konstruktivista üdvtan, logikusan levezethető a képzőművészeti avantgárd újat akaró lendületéből, teszem azt a futurizmusból és kubizmusból (vagy másik ágon a szürrealizmusból, dadából; Kassáknál a két szál időről időre összefut). Kassák pontosan értette, hogy egy szellemi mozgalom a levegőben lóg, ha nincs igazi fóruma, folyóirataival (Tett, Ma) mozgalommá bírta szervezni – ha rövid időre is – a magyar konstruktívizmust. Ez a dolgozat nem vállalkozhat az avantgárd mozgalmak visszaszorulásának magyarázatára, az azonban témánkat alapjában érinti, ahogyan a kommunista diktatúra a magyar művészet történetéből ki akarta iktatni a saját dogmájával (szocialista realizmus) ellentétesnek ítélt szellemi áramlatokat.

Tovább a barkaonline.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2019-05-12 04:18:54

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.