Keresés a honlapon:

Megnevez, meglát, csodál – Nagy Attila: Égi tócsa, földi sár (Kovács Péter Zoltán)

A szerző tizenkettedik önálló verseskötetében olyan verseket gyűjt egybe, amelyek érintenek. Egymást, a testet, a test körül elnyúló teret, s csak ezeken keresztül azt, amit végső soron érinteni érdemes: a lelket. Érintik az időt, úgy, ahogyan emlékeink is: a régi események kikopnak az elméből, a szó csak azt tudja mindig megragadni, ami jelen van. Az emlékek fekete–fehér negatívján „fakul a múlt, rögzül a jelen” (17.), s egy dolog él csak, a „sárguló papíron izgága vonások” (17.) rejtelmében feltűnő betű. De ennek a betűnek a szerepe hatalmas, már-már apostoli.

Tovább a helikon.ro cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2019-05-11 09:59:36

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.