VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
A PÉCSI SZÁL – kritika Mohácsi Balázs Hungária út, hazafelé (Bedecs László)
Szinte mindig a főváros a központ, Budapest pedig jó néhány irodalmi műben mitikus centrum. Csakhogy Budapest mítoszával párhozamosan vagy épp azt ellenpontozva az elmúlt másfél évszázad magyar irodalma a kisváros és a vidéki nagyváros mítoszait is építgette. Debrecen és Szeged mellett épp az a Pécs büszkélkedhet Csorba Győzőnek, Pálinkás Györgynek, Bertók Lászlónak vagy épp Parti Nagy Lajosnak köszönhetően árnyalt költészeti reprezentációval, ahol most az ebbe a sorba beállni igyekvő Mohácsi Balázs próbált csalás nélkül szétnézni, reményt találni. A mottóul választott Bagi Zsolt-idézet nyomvonalán elindulva gondolkodik az önkép és a városkép kapcsolatáról, illetve annak az evidenciának a mélységeiről, hogy természetes módon és szükségszerűen kötődünk ahhoz a helyhez, ahol élünk és ahol felnőttünk. Az már másodlagos, hogy szeretjük vagy gyűlöljük, ragaszkodunk hozzá vagy elvágyódunk belőle, nosztalgiázunk egy korábbi állapota iránt vagy épp örülünk a fejlődésének — a kötetben megformált kérdés a kötődés erejére, a kiszakíthatatlanság bizonyosságárra vonatkozik, arra, miként válik a hely az identitás elválaszthatatlan részévé, és hogyan beszélhetünk ennek a kölcsönös függésnek a tudatában önmagunkról és a helyről, ahol élünk. Tovább az avorospostakocsi.hu cikkére >>>
Megjelent: 2019-05-07 09:21:13
|
