Kezdjük talán itt: az élet köztudottan és mélyen igazságtalan. A huszadik század operatörténete tele volt nagyszerű énekesnőkkel: angyali hangú és perzselően erotikus primadonnákkal, példásan egyenletes pályafutású és áradó személyiségű szopránokkal, tigrisekkel és galambokkal vegyesen. Közülük bizonyosan nem Maria Callasé (1923-1977) volt a legszebb hang, a legkikezdhetetlenebb technika vagy épp a legképlékenyebb színpadi személyiség. És mégis, az örökkévaló legenda, no meg a hallgatót a legelső pillanattól rabul ejtő és nyugtalanító hatás kiváltsága Callasé, s nem Renata Tebaldié, Joan Sutherlandé vagy épp Leyla Genceré. Pedig küzdelmes, sőt tragikus élete másnak is volt - csak éppenséggel Maria Callas sorsa és végzete átüt valamennyi alakításán, s mindahány róla készült fotón és filmfelvételen.