Keresés a honlapon:

Istenkísérlés (András László)

“Ami az emberiséget illeti, hogy ebben a nagy összeolvadásban részt vesz-e, kérdéses. Mondjuk a mostani földi civilizációnak annyi esélye van feljebb lépni és egyesülni egy másikkal, mint egy konkrét hímivarsejtnek megtermékenyíteni egy konkrét petesejtet. Egy a 40–360 millióhoz.” – kisesszé András László medvészeti sorozatából

 

 

42 – Az élet értelme, a világmindenség, meg minden

„sok van mi csodálatos, de az embernél nincs csodálatosabb” (Sophokles)

„illetve” (Oneofus)

Képzeljünk el egy mérnököt, akinek úgyszólván korlátlan idő áll rendelkezésére, és az anyagok között is kedvére válogathat, és megvannak a szükséges energiaforrásai is ahhoz, hogy azt tervezhessen és építsen meg, amit csak akar. Képzeljük el ezt a mérnököt, mielőtt nekilátna a tervezésnek és az építésnek. Legutóbb idéztem Yalomtól az egzisztenciális pszichoterápia négy fő motívumát, amelyekkel kivétel nélkül minden embernek kell valamit kezdenie, pusztán ember voltából fakadóan. Ez a négy: a szabadság, az elszigeteltség, az értelem nélküliség és a halál. A helyzet az, hogy ezek jobbára a fent elképzelt mérnökünkre is jellemzőek. Elszigetelt, hiszen meglehetősen egyedül van. Szabadságában áll bármit építeni, és éppen az építés szabadítja ki az értelem nélküliségből. Ugyanakkor gyakorlatilag halhatatlan –hiszen korlátlan idő áll rendelkezésére. Mi is lehet a méltó kihívás egy ilyen mérnök számára? Hagyjuk gondolkozni, és nézzünk valami mást!

Tovább a pannontukor.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2019-01-11 12:00:59

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.