Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


„Nem akartam, hogy bezárjanak a mesedobozba” – Beszélgetés Mirtse Zsuzsával (Bíró Gergely)

Mirtse Zsuzsa író, költő azok közé az alkotók közé tartozik, akik nem pusztán a fejükből és a kezükkel, de lényük egészével írnak. Számára az írásnak nemcsak tétje van, de teljesen fel is oldódik benne: az évek során mesévé, novellává, verssé vált ő is, önmaga védjegyévé. És jelenti azt is, hogy kezdettől fogva a személyes valóságát célozva meg, nemigen takargat semmit, sötétkamrában rejtőző árnyakra nyit ajtót, komoly terheket tart a magasba, máskor sárkányokkal és lovagkórosokkal méri össze erejét. Mindebből pedig nem származhat más, csakis természetes hangú, karakteres és szerethető szépirodalom.
 
– A 2004-ben megjelent első köteted, az Égforgató csodagyűrű egy olyan személyes hangvételű és gyöngéd iróniával átszőtt beavatásfüzér, amely szellemi alapvetésében és több motívumában is a magyar népmesekincsre épül, mégis attól független mesevilág bontakozik ki benne. Milyen útravalót kaptál a népmeséktől?
 
− Amikor először találkoztam népmesékkel, babszemnyi kislány voltam, s olyasféle örömöt találtam bennük, mint amikor erdőt jár az ember. Titkos, izgalmas világ volt, tele varázslattal, félelmes is, vonzó is. Eszemben sem volt kifilézni, elemezni őket, egy gyerek szerencsére ilyeneket még nem művel. Talán bátorítást kaphattam tőlük. Hogy a legkisebb, a legnyeszlettebb is be tudja járni az útját, nincs rosszabb esélye, mint a nagyobbaknak, erősebbeknek. Az arányérzékem kialakulásában is segíthettek − legalábbis remélem.
 
Tovább a Magyar Napló cikkére >>>
  
  

Megjelent: 2018-10-25 16:27:23

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.