Keresés a honlapon:

Hermann hermitjei (Szombathy Bálint)

Hermann Zoltán nem tartozik a túlexponált, feltűnést kereső művészek közé, csendesen van jelen az általa következetesen felépített világban. Időről időre közönség elé áll, mint egy pallérozott középkori szerzetes, hogy világgá adja szellemi működésének termését, melyet cellájának zugaiban teremtett, hosszú esztendők kitartó munkájával, távol a külvilág zajától, semmire sem figyelve, csak befelé, önmagára. Nemcsak a műveit, de őt magát, emberi megjelenését is valamiféle szakrális kisugárzás vonja körül. Egy olyasfajta érzéki rezgés árad belőle, ami némileg ellentétes délcegen markáns fizikai alkatával. Az ilyen jellemeket szerepeltette nagy előszeretettel Pier Paolo Pasolini a filmvásznon, akik esetenként lehettek koldus vagy pásztor rongyaiba bújtatott királyok vagy főpapok, és fordított szerepkörben is, mint akik elvetették a cicomás gazdagságot az egyszerű szegénység javára, halálukig hirdetve a hitet. Tudásukat kitartóan őrizték az élet minden helyzetének és ösvényének az állomásán, személyiségüket sok esetben a szent felmagasztosulásban víve tökélyre.

Tovább az ujmuveszet.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2017-11-16 07:26:39

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.