Keresés a honlapon:

Egy könyv a kézírás szentségéről - W. Barna Erika: A kézírás teremtő hatalma (Fazekas István)

„Én – az mindig valaki más!” – írta le Arthur Rimbaud valamikor a XIX. század második felében, s azóta esetenként az is egyre határozottabb tárgyilagossággal és az öncsalás taktikái nélkül kerül megfogalmazásra, hogy igazi lényege szerint a valaki más, az mindig Én is. A civilizáció hajnalán a lét és a gondolkodás eredendő egységet alkotott. Parmenidész egyik töredéke is ezt példázza: „A gondolkodás, és ami végett a gondolat van, az ugyanaz, mert a létező nélkül, amelyben a gondolat kifejeződött, nem találod meg a gondolatot” (8,34-35). A korai görög gondolkodók még gyakran lángot kaptak az ősi ismerettől: az igazi szakadékok nem az emberek között, hanem magában az emberben hasadoznak fel, hiszen a lét valójában nem más, mint a φύσις (fűszisz) és a λόγος (logosz) egysége. A kézírás ennek az eredendő egységnek az egyik argumentuma.

Tovább a naputonline.hu cikkére >>> 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2016-11-14 15:00:14

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.