Videó

A Kincskereső videója.




Keresés a honlapon:


Peter Sloterdijk: Leibniz

Németországban a filozófiát már a XIX. század eleje óta két funkciós szerep vagy karakterarculat jellemezte: egyfelől ott voltak az egyetemi tanárok, másfelől a szabad írók. A német idealizmussal valóságos professzorcsillagok népesítették be a nagy elmélet egét; elhivatalnokosott idealisták pecsételték meg a kései feudális államban a trón és a filozófia kétes egységét. A Kant, Fichte és Hegel rangú gondolkodókkal a filozófiai tisztviselő típusa előkelő magasságokba emelkedett a tudósok res publicájában. Schelling gnoszticizáló elmélet-hercegsége szolgáltatta a modellt a kései katedrapróféták uralmához. Ehhez képest éles tipológiai és eszmei-ökológiai ellentétben fejlesztették ki a filozófiai írók a március utáni időben és a Vilmosok korában új stratégiáikat, amelyeket a közönségükkel alkotott irodalmi és politikai egység jellemzett a kortársi eszmék piacán. Schopenhauer, Stirner, Marx és Nietzsche szabad íróként mindent elkövettek, hogy túlszárnyalják szerzői filozófiáikkal a professzorokat.

Tovább a muut.hu cikkére >>>

  
  

Megjelent: 2016-06-13 14:00:00

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.