Keresés a honlapon:

Budapestjeink elégiái, avagy két semmi között (Térey János: Átkelés Budapesten)

Mindnyájan a semmiből jövünk, és visszamegyünk a nagy büdös semmibe, állapítja meg Örkény klasszikusa; s ha valami, hát az abszurd frappáns csattanója vitathatatlanul nem a Térey-univerzum sajátja – a szerző negyedszázados irodalmi pályája azonban olyan jellegzetes világot hozott létre, amelyben az elfoglalt társadalmi grádicsoktól függetlenül hétköznapi figurák, nem egyszer antihősök és élethelyzeteik a végességre, kisszerűségre, a semmiből érkezésre és oda távozásra emlékeztetik az olvasót. Nem indokolatlan az univerzum mint irodalmi toposz elpufogtatása sem, hiszen Térey János emlékezetes verses epikai műveivel letűntnek, idejét múltnak tekintett műfajt élesztett fel mai keretek között, nagyvárosokban bolyongva, azok szubkulturális jelenségeire és többféleségükben is a középosztály környéki, jobbára disztingvált alakjaira fókuszálva – elég a Protokoll, a Termann hagyatéka, az Asztalizene vagy a Nibelung-lakópark és velük Debrecen, Brüsszel, Berlin, Frankfurt, Drezda képeire gondolni.

Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2016-05-25 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.