Videó

A Kincskereső videója.




Keresés a honlapon:


„Megtanít hazudni” – Joe Eszterhas thriller-trilógiája

Egy forgatókönyvíró munkájának megítélése jóval nehezebb, mint egy rendezőé vagy színészé, hiszen a leírt, s a gyártó által elfogadott szöveg számtalan módosuláson mehet át az előkészületek, a forgatás és a vágás során. Egyes karakterek tulajdonságai kiegészülhetnek a színészek ötleteivel (pl. improvizációkkal bővült Paul Schrader Taxisofőr című forgatókönyve); a vágás mellékessé minősíthet eredetileg fajsúlyosabbnak szánt szereplőket (pl. Az őrület határán szkriptjében Fife tizedes még a főszereplők egyike volt, aztán a kész filmben Terrence Malick jóformán egy mondatot sem hagyott a figurát alakító Adrien Brody-nak); vagy a rendező megváltoztathatja a befejezést (pl. Tony Scott az ellenkezőjére fordította Quentin Tarantino Tiszta románcának lezárását). Ha azonban párhuzamosan próbálunk elemezni három olyan filmet, amelyek más-más rendező irányításával, de egy filmíró eredeti forgatókönyveiből készültek, akkor remélhetőleg jobban megmutatkoznak az alkotó világképének jellegzetességei, s ezek alapján akár szerzői kézjegyeit is azonosíthatjuk. Itt hívom fel az olvasó figyelmét arra, hogy írásomban kénytelen vagyok az elemzett filmek fontosabb fordulatait is elárulni.

Tovább az avorospostakocsi.hu cikkére >>>

  
  

Megjelent: 2015-04-25 10:00:00

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.