VideóA tegnap.ma videója Keresés a honlapon: |
„Nem szeretek cigány lenni…” Duna Művészegyüttes: Cigányok arca – Romengi faca / Müpa Budapest (Darabos Eszter)
Úgy érzem, hogy Farkas Franciskát hallom, nem egy színésznőt, nem egy cigány költők (mint például: Jónás Tamás, Choli Daróczi József, Bari Károly, Szécsi Magda) verseit közlő előadóművészt… A Duna Művészegyüttes elmúlt években készült előadásainak többsége – Juhász Zsolt rendezői intencióját tükrözve – hasonlít egymásra, azaz: egy adott terület (Partium, 2025.) táncait, egy adott ember táncos gyűjtéseit (Apák és fiak, 2023.) vagy éppen egy adott népcsoport (Cigányok arca – Romengi faca, 2026.) kultúráját, táncait összegzi és sorakoztatja fel a nézők számára. Az említett előadások közös, sarkalatos pontja még a színészi jelenlét, a szövegmondás beemelése. Míg az első két esten Rubold Ödön színművész megjelenései úgy váltották a táncos részeket, mint egy lemez különböző zeneszámai, addig a mostani bemutatón a színész-táncos betétek inkább egy megszakítás nélküli, folyamatos, egymásba folyó, dzsesszes zenei albumhoz hasonlók. De mégsem, mert ez utóbbiban általában van ív, ami eligazít a valami felől a valahová, a Cigányok arca – Romengi facában viszont nem éreztem semmilyen vezérmotívumot, a tánc, a szöveg, a koreográfia egymástól jól elkülöníthető, független részekből áll. Annak ellenére, hogy Farkas Franciska színésznő szinte végig jelen van, mégis snittszerűnek, fragmentáltnak éreztem az előadást. Ez a kollázsként ható rendezés arra a következtetésre juttat, hogy a rendező így akarta bemutatni a cigányok rendezetlenségét, változékonyságát. Nem a történetelmesélést és a cselekményességet hiányolom tehát, sokkal inkább egy átfogó koncepciót, amely mégis egységbe foglalja a cigányok különbözőségéből származó sokszínűséget. Tovább a tanckritika.hu cikkére >>>
Megjelent: 2026-11-13 06:00:00
|
