VideóA tegnap.ma videója Keresés a honlapon: |
Készülő regény arról, amit már nem találunk meg magunkban – Bánki Évával legújabb lapszámunkban megjelent regényrészlete kapcsán beszélgettünk (kortarsonline.hu)
Bánki Éva készülő regényében a modern világ műgyártmányai, műnők, robotok kapcsán felveti a „műgyerek” ötletét: milyen hiányt pótolnánk vajon az angyalian tökéletes gyermekkel? Többek között az örökbefogadásról, a hierarchia természetéről és a szülő-gyerek viszonyról beszélgettünk a szerzővel. Angéla címmel jelent meg regényrészleted a Kortárs októberi lapszámában. Már a cím is egy személynév, de a névadás és a megszólítási formák igen fontos szerepet játszanak a részletben is. Emellett feltűnően sokszor írod le a szereplők nevét – Anett, Zoltán, Angéla –, és ezek jelentése szintén szorosan kapcsolódik a történethez. Mi a jelentősége számodra a neveknek, írás közben a névadásnak? Egy szépprózai műben semmi sem véletlen, legkevésbé a tulajdonnevek. Egy sokszereplős, mozaikos felépítésű regényben, ahol a főszereplő állandóan úton van, vándorlása közben új és új szereplőkkel ismerkedik meg, a tulajdonnevek különösen fontosak. Ezt Gogol, a Holt lelkek szerzője is milyen jól tudta! Akit egyébként én nemcsak ezért csodálok, hanem páratlan emberismerete és fantáziája miatt. Angéla nálam annak a kislánynak a neve, akit mindenki örökbe akarna fogadni, mert annyira ártatlan, édes, szőke, cuki… Annyira tökéletes, annyira angyali, hogy szinte nincs is. És tényleg nincs, mert Angéla mindig mindenhonnan továbbszökik. Az Angéla név persze a szereplő különleges státuszát is kifejezi. Sokat gondolkodtam azon, hogy Saint-Exupéry mért nem adott a híres gyerekszereplőjének nevet. De tulajdonképpen adott, hiszen a köznév, a „kis herceg” úgy működik a regényében, mint egy különleges tulajdonnév. Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>
Megjelent: 2026-11-05 14:00:00
|
