Keresés a honlapon:

Alakulsz, próza: mint laminált gyerekben a buborék (Járvás Péter)

Úgy általában véve úgy vagyok vele, hogy a szövegek a semmiben lebegnek. Nem baj, ha semmit nem tudunk a szerzőjükről, sőt annak életeseményei csak elterelik a figyelmet a próza minőségéről, aminek önmagában kell hatnia. Az író innen nézve csak irodalomtörténeti adalék a műhöz, ha pedig ennek tetejében még hajlamos butaságokat is nyilatkozni, akkor kifejezetten zavaró körülmény. Csak hát az van, hogy az író mégiscsak ugyanannak a világnak a része, amiben mi is élünk, ezért óhatatlanul előfordulhat, hogy megtudunk róla valamit. Ezzel bizony együtt kell élni. Érdekes lenne tudni, hogy hatna a Bori notesz, ha nem tudnánk Radnóti utolsó hónapjairól – de hát tudunk. (Aki nem tud, annak meg nem spoilerezem el.) És ez a tudás bizony beleépül az olvasási élménybe, nagyjából lehántolhatatlanul. Jó esetben valami bizsergető többletjelentéssel tölti meg, de rossz esetben totálisan félreviszi az olvasatokat.

Tovább a telex.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2026-10-10 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.