Keresés a honlapon:

KÖZÖSSÉGIVÉ EMELNI A SZEMÉLYESET.. Lázár Balázs interjú (Kovács katáng Ferenc)

Lázár Balázs fotó: Mészáros Gábor (Forrás: olvasat.hu)

Lázár Balázs DLA Artisjus Előadóművészeti-díjas színművész, Bella István-díjas költő, egyetemi adjunktus. Színművészetről és költészetről, a mesterséges intelligencia térnyeréséről és az érvényes kommunikáció lehetőségeiről egyaránt beszélgettünk. – Kovács katáng Ferenc interjúja.

Kovács katáng Ferenc: Nem is oly régen, másfél éve a következő választ adtad Gulisió Tímeának az Országút című lapban: „a költészet és a színház nagyjából együtt indult kamaszkoromban – amit nem tudtam eljátszani, azt megírtam, amit nem írtam meg, azt eljátszottam.” Első kérdésem kézenfekvő. Milyenek voltak a kis- és középiskolás éveid? Mit hoztál magaddal tanítóid, tanáraid tudásából, intelmeiből?

Lázár Balázs: Ötéves koromig nagyrészt falusi környezetben növekedtem, amiről szép emlékképeket őrzök, az általános iskolát pedig Szolnok egyik külvárosának újonnan épült intézményében kezdtem ’81-ben, azaz bőven a szocializmus alatt. Nagyon szerettem oda járni, remek volt a tanári kar és a gyerekközösség, itt ismertem meg tízévesen Lengyel Boldizsárné Éva nénit is, aki a „rossz gyerekek tábora” után reneszánsz táborokat kezdett szervezni a városban.

Tovább az olvasat.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2026-09-30 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.