Keresés a honlapon:

„AZ ÍRÁS A VILÁG KÁOSZÁNAK FORMÁBA ÖNTÉSE” Beszélgetés Marie-Hélène Lafonnal (Sárdi Krisztina)

(Forrás: 1749.hu)

A Renaudot-díjas Marie-Hélène Lafon az egyik legnépszerűbb francia írónő. A fiú története című regénye idén jelent meg a Vince Kiadónál. A könyvbemutató előtt örökségről, iskoláról, narratív világteremtésről beszélgettünk vele – és azt is elárulta, miért utálja a kettőspontot.

1749: Egészen friss hír, hogy a kéziratait a Francia Nemzeti Könyvtárnak, a BnF-nek adományozta. Ez nem túl gyakori még élő szerzők esetében. Miért döntött így?

Marie-Hélène Lafon: Azért adtam nekik a kézirataimat, hogy rendet tegyek az ügyeimben, hogy ne hagyjak magam után papírokkal teli ládákat, amelyekkel az örököseim nagyon zavarban lettek volna. Megéltem a korombeli embereknek azt a közös tapasztalatát, hogy ki kellett ürítsem a szüleim házát. A szüleim parasztok voltak, és a házukban nem voltak sem írók, sem olvasók. Mégis hegyekben álltak a papírok: bankszámlakivonatok, adminisztratív dokumentumok. Papírtömegek voltak, amelyeket cipelni, kezelni kellett. Ezt látva a saját halálomra gondoltam, és arra, hogy utánam is lesznek adminisztratív papírtömegek, amelyeket ki lehet majd dobni – illetve kéziratok. Utóbbiakkal kapcsolatban előre léptem. Egy egyetemi ismerősöm feltette a kérdést a Nemzeti Könyvtárnak, és aztán egy kurátor a BnF-ből kapcsolatba lépett velem. Húsz év kéziratait válogattam át. Kiválasztottam, amit a könyvtárnak szerettem volna adni, és minden mást kidobtam. Végül is nem igazán kéziratokat dobtam ki, hanem inkább cikkeket, a könyveim megjelenéséhez kapcsolódó, érzelmileg fontos dolgokat, amelyek ma már teljesen érdektelenek.

Tovább a 1749.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2026-09-16 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.