VideóA Remind Media és Krizsó Szilvia videója Keresés a honlapon: |
„Én megrendezni szeretem a dolgokat” – Beszélgetés Mészáros László fotográfussal (Somosi Rita)
S.R. Ha a pályád kezdetére tekintünk vissza: melyek voltak azok a korai vizuális élmények, művészeti ágak, amelyek alapvetően meghatározták a látásmódodat és elindítottak azon az úton, hogy a fotográfiát ne csupán a valóság dokumentálásaként, hanem autonóm kifejezőeszközként használd? M.L. Ez a folyamat nagyjából húsz éve kezdődött, azóta finomítom ezt a képi világot, a világítást és a hangulatokat. Számomra ez összetett dolog, mert valójában nem a fotográfia, hanem a festészet felől érkeztem – a nővérem festő, és jómagam is kacérkodom ezzel a műfajjal, sőt, saját örömömre festek is. A fény és az árnyék által meghatározott látvány, az ezen keresztül történő történetmesélés izgat. A külső forma és a belső tartalom nálam elválaszthatatlanul kiszolgálja egymást. Ha a klasszikus festészetet nézzük, a fény-árnyék kezelésében Caravaggio az egyik legfontosabb igazodási pontom, a magyarok közül pedig Munkácsy. Nemrég jártam a Louvre-ban; lenyűgöző élmény volt ezeket a műveket egészen közelről, szinte tíz centiméterről szemlélni. Az őrök közben majdnem lelőttek, de a festményeket így lehet igazán megérteni: ott derül ki a technika, ott állnak össze a részletek. Én is a végletekig elmegyek a részletek kidolgozásában és a világításban. Egy arcot képes vagyok geometriai alapformákra lebontani, és addig alakítani a fényeket, amíg pontosan úgy nem viselkednek, ahogy elképzeltem. Ez kívülről magától értetődőnek tűnhet, de valójában mögötte rengeteg munka és kísérletezés van; meg kellett tanulnom, hogyan reagálnak a különböző fényformálók a legkisebb mozdulatra is.
Megjelent: 2026-09-11 06:00:00
|