VideóAz MNMKK - Petőfi Irodalmi Múzeum csatorna videója Keresés a honlapon: |
Sophy Romvari: Filmesként el kell fogadni, hogy nem lehet újraalkotni az életet – Interjú a Blue Heron rendezőjével (Varga Dénes)
Milyen érzés egy mentálisan beteg testvér árnyékában felnőni? A magyar származású kanadai rendező bevette a világot első nagyjátékfilmjével, az emlékezés korlátairól szóló, időutazós Blue Heronnal. Tavaly Locarnóban és Torontóban nyerte el első díjait, idén júniusban a magyar mozik is bemutatták, Sophy Romvari a francia premier kapcsán jelenleg Párizsban népszerűsíti filmjét. Interjúnkban mesélt arról, hogyan válhat a mélyen személyes dimenzió érdekessé idegenek számára, mennyire magyar a Blue Heron, és arról is, szeret-e Istent játszani. Irány a világ egyik különleges szépségű helye, a Vancouver-sziget! Édesapád operatőr akart lenni, ezt a szakmát tanulta Magyarországon, aztán kivándorolt Kanadába a nyolcvanas években, és végül nem lett belőle operatőr. Viszont, legalábbis ezt ábrázolod a filmben, állandóan videózta és fotózta a családja életét. Szerinted ez az élmény szerepet játszott abban, hogy most rendező vagy? Valószìnűleg van kapcsolat a kettő között. Művészi beállítottságú szülők mellett nőttem fel, sok filmet néztünk és sok zenét hallgattunk, érdekelte őket a művészet minden formája. Bátorítottak, hogy művész legyek, szóval nem volt nehéz elmondanom nekik, hogy filmkészítő akarok lenni. De előtte sok különböző művészeti ágat kipróbáltam, színészkedtem, festegettem és táncoltam. Csak a húszas éveimben fordultam a rendezés felé. És igen, úgy nőttem fel, hogy állandóan az arcomba volt nyomva a kamera. Tovább a magyar.film.hu cikkére >>>
Megjelent: 2026-06-27 06:00:00
|
