Keresés a honlapon:

Szűrések és lepárlások – Beszélgetés Nagy Zopánnal (Laik Eszter)

Fotó/forrás: Nagy Zopán

Egy személyben Zorpia, Zorman Zelme, Azaki Nemazaki vagy épp egy Felhő: Nagy Zopán alakmásait, arcait, hangjait sokan, sok műfajból ismerhetik. Kiállításai, könyvbemutatói és performanszai még véletlenül sem az unalmas protokollesemények sorába tartoznak: hangok, gesztusok, zajok, képek, impressziók kavalkádja hat a nézőre/hallgatóra, aki biztosan megőrzi az élményt. Miközben lebontja a hagyományos műfaji, tartalmi és – saját szavával: – „létköznapi” korlátokat, felépíti a maga minden ízében egyedi univerzumát. – Nagy Zopánnal, az Irodalmi Jelen állandó szerzőjével beszélgettünk.

*

– Vitathatatlanul ritka különleges alkotója vagy a kortárs magyar művészetnek. Azért művészetet említek, és nem irodalmat, mert szinte nincs olyan művészeti ág, amit valamiképp ne ölelne fel az eddigi életműved. A kezdet kezdetétől ebben a multimedialitásban gondolkodtál – ha egyáltalán megfelelő kifejezést használok –, vagy egyik irány hozta a másikat?

– Ha a gyerekkorig tekintünk vissza, akkor a kutyák lenne az első (és majd folyamatos) fogalom, ami meghatározó volt.

Tizenkét évesen megtanultam a Nemzetközi kutyaenciklopédiából az akkor létező összes (302) kutyafajtát – és kutyautisztikus viselkedéssel kísérve éltem mindennapjaimat: kutyakiállításokra jártam, és Smena 8-as fényképezőgéppel, illetve Zenittel fotóztam a kutyákat, majd rajzoltam őket és írtam is róluk, tehát itt érhető tetten az összművészeti (akkor még kutyológiai) érdeklődés… 

Tovább az irodalomijelen.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2026-05-15 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.