Keresés a honlapon:

A kórus (2025) – kritika (Hegyi Damján)

A kórus, rendező: Nicholas Hytner, író: Alan Bennett és Stephen Beresford, szereplők: Ralph Fiennes, Roger Allam, Emily Fairn, Jacob Dudman,  Alun Armstrong, Simon Russell Beale, Mark Addy, angol történelmi dráma, 112 perc, 2025  (16)

Háborúellenes film, de mi végre?

A kórus olyan, mint egy sajtos pogácsa valamelyik áruházlánc pékségéből. Alapvetően ízre jó, nem lehet az embernek mélyreható kifogása ellene, és ha nem vágysz tartalmasabb étkezésre, akkor képes kielégíteni az igényeidet, persze ha azok nincsenek túl magasan.

1916-ot írunk, az I. világháború kellős közepén a yorkshire-i Ramsden lakossága megcsappan, hiszen egyre több férfit hívnak be katonának. A front apokaliptikus emberdarálójáról szóló hírek még nem rendítették meg a társadalom militarizmusba vetett hitét, igaz, egyre többen kar vagy láb nélkül, esetleg lelkileg megnyomorodva, önmaguk árnyékaként térnek vissza a frontról. A kisváros kórusának szintén megfogyatkozik a létszáma, ezért a tagság kénytelen fiatalokat is sorai közé emelni. Ám egy napon nem más kapja meg behívóját, mint maga a kórusvezető, ezért a vezetőség, élén a helyi malom tulajdonosával és egyben a kórus mecénásával, Alderman Bernard Duxbury-vel (Roger Allam) kénytelen új művészeti vezetőt felfogadni.

Tovább az ahetediksor.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2026-05-06 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.