VideóPosta Ákos István videója Keresés a honlapon: |
Fragmented Presence – Domokos Ferenc megnyitóbeszéde Vámos János kiállításán.
Vámos János a Prágai Képzőművészeti Egyetemen végzett. Aktuális művészeti eszköztára a vizuális túltelítettség és a hiány közti átmenetből jön létre. Munkái felhasználják gyorsan változó és ingergazdag környezetünk egyrészt urbanizált, másrészt digitálissá vált jellegét. A térbe lépve színeik és méretük ellenére, Vámos festményei helyett elsőként akadályoknak látszó elemekre leszünk figyelmesek. Ha irányítják is mozgásunk, teszik azt anélkül, hogy bárminemű útvonalat kijelölnének, nem állnak össze egy lineáris pályává. Ha távolról tekintünk rá egy-egy konstrukcióra, elsőre szinte mozgást sugalló dinamizmusuk mellett felfedezünk párhuzamos elemek által létrehozott síkokat, melyekből inkább mintegy csak billennek ki részek. Könnyen meginogtatható, bizonytalan szerkezetnek tűnnek. Pedig könnyen azt gondolhatnánk, hogy pont ezek kellene megadják egyéni mozgástereink biztonsági korlátait. Egy-egy részen akár azt is érezhetnénk, hogy valamiféle fiktív lépcső melletti kapaszkodóként állnak kézre elhelyezkedésük magassága, dőlésszöge miatt. Akár buszmegállókból, de főleg tömegközlekedési eszközökről is ismerősek lehetnek úgy az összekötő elemek, mint maguk a közrezárt csövek. Ezek könnyen tartozhatnának a Marc Augé által megfogalmazott átmeneti terekhez, amelyeket ő „nem-helyeknek” hív, bármilyen sebességgel, bárhova is tartunk, de mindenképp mozgásban vagyunk vagy annak előkészületében, várakozásában vagyunk.[1] A „nem-helyekbe” senki se az adott helyen való tartózkodás céljával jut el, hanem csak átmeneti, tranzitállapotban kerül ide, így se a privát szféra kialakításához, se teljesen köztérjellegű működéshez nincs benne lehetőségünk. Minderre mintegy további rétegként rakódik rá a tér, az odairányított embertömeg és a figyelmük, idejük irányításának szándéka – természetesen, érdekek által vezérelt módon. Disordered Attention című könyvében Claire Bishop arra is felhívja a figyelmet, hogy a figyelemmel, mint erőforrással is dolgozó gazdaság hogyan telepszik rá vagy még inkább határozza meg, szabja át mindennapi életünk átvitt értelmű architektúráit, de szó szerinti infrastruktúráit is, hozzátéve, hogy immár a képző- és performanszművészet is ezeket alapul véve működik.[2] Tovább az artmagazin.hu cikkére >>>
Megjelent: 2026-05-05 06:00:00
|
