VideóPosta Ákos István videója Keresés a honlapon: |
A vörös csillag és a Coca-Cola között – beszélgetés a 80 éves Pinczehelyi Sándorral (Emőd Péter)
Ha már a vörös csillagnál tartunk: úgy gondolom, téged mindmáig elsősorban azokkal a 70-es-80-as években született munkáiddal azonosítanak, amelyek nemzeti és politikai szimbólumokkal foglalkoztak, újraértelmezve – gyakran ironikusan – a megkopott jelképeket. Hogyan vált ez a tematika, és talán mindenekelőtt a sarló-kalapács meghatározóvá akkori munkáidban? A téma többször is „szembejött” velem, mielőtt megszületett 1973-as „sarló-kalapácsos” fotósorozatom, ami aztán más műfajokban, később újragondolva, átértelmezve is megjelent. A pécsi régészeti múzeum könyvtárában találtam egy cseh folyóiratban egy illusztrációt, ami megfogott. Ezen egy nagyon egyszerű figura egy sarló-kalapácsot tartott a kezében. Később, amikor Maurer Dórával és Gáyor Tiborral Csehszlovákiában jártam – Dóra akkortájt azon dolgozott fáradhatatlanul, hogy létrehozzon egy közép-európai archívumot a számunkra fontos művészekről – az út mellett 4-5 méteres, plasztikailag nagyon szépen megoldott sarló-kalapácsokkal találkoztunk, amik politikai jelentésüktől függetlenül jó szobrok voltak. E téma felé lökött egy 1972-es beszélgetésem is Attalai Gáborral, aki azt mondta, olyan munkákat kell létrehozni, amikről feketén-fehéren kiderül, hogy itt és most születtek. Így jött el 1973. május 23., amikor a pécsi múzeum udvarán Nádor Kata lefotózott, kezemben ezzel a két szerszámmal. Ebből születtek aztán előbb a szitanyomatok, majd több festmény – közben ugyanez történt az utcakövekből formázott csillagokkal is. Nem tagadom, némi ihletet merítettem ehhez Andy Warhol alkotásaiból, a szerialitás engem is foglalkoztatott, de másképp, mint őt.
Megjelent: 2026-05-03 06:00:00
|
