VideóAz MNMKK - Petőfi Irodalmi Múzeum csatorna videója Keresés a honlapon: |
Esetleg kilesni egy-egy hogyan-t – Születésnapi beszélgetés Falcsik Marival (Várnagy Márta)
Falcsik Mari (született Budapest, 1956) – költő, az ELTE Bölcsészkarán diplomázott, attól kezdve szabadúszó, a rendszerváltásig tudatos kívülálló. Neves könyvkiadók szerzője, szerkesztője, fordítója. Az ezredfordulón kezdett publikálni, első verseskötete 2004-ben jelent meg. Azóta a mai magyar irodalom egyik kiemelkedő alakja. Verseinek különleges „képe, képes beszéde, zenéje, ritmusa, üteme” megengedi, hogy összművészeti produkciók épüljenek rájuk. A Helikon Kiadónál 70. születésnapjára, március 10-én megjelent Megnemvalósulások dicsérete a nyolcadik verseskötete. Várnagy Márta: A költő, a művész a halhatatlansággal köt szövetséget. Te milyen viszonyban vagy a halállal és a halhatatlansággal? Falcsik Mari: Semmi közöm a halálhoz: az már nem az én ügyem. Nincs dolgunk azzal, mi történik, miután meghalunk. A halhatatlansághoz sincs közöm: azt ember nem tudja megmondani, a következő pillanatban mi tűnik el örökre, mi porlad szét a kezünk között, ami száz évig egyben volt. Például: néha unom a nyugatosokat, már minden ízükben ismerem őket – érezni, ahogy észrevehetően rakódik rájuk az idő rétege, évülnek-avulnak bennük a nyelvezet, a stilisztika. Vagy épp az a nagy, öröknek gondolt gondolat, amit a vers anno fantasztikusan megfogott, mára korszerűtlen lett, mert annyi minden változott. Nincs már meg az a hogyan. Csoda, hogy még mindig több olyan mondat van, ami mintha tényleg örökre úgy csengene, vagy még a mi századunkban is úgy cseng, a mi fülünkben is. Fogalmam sincs, én egyáltalán korszerű vagyok-e, Tovább az avorospostakocsi.hu cikkére >>>
Megjelent: 2026-03-13 14:00:00
|