Gáspár Ferenc írása az Olvasatban Döme Barbara Árva lelkek mellékutcája című kötetéről
Forrás: olvasat.hu
Nem szeretem a „női író” jelzős szerkezetet – szerintem erről írtam is már korábban –, de Döme Barbara esetében úgy érzem, nem elég az írónő megjelölés, hiszen tárcái egészen finoman, sejtelmesen, pókhálószerűen lebegő női írások; egy ilyen magamfajta Móricz-féle fél liter köpő (Karinthy Így Írtok Tiművéből az elnevezés) férfi nem tudna ennyire hajszáleresen dolgozni. Zárójelben: nem is állna jól neki.
Döme most megjelent kötete, az Árva lelkek mellékutcája olyan tárcákat tartalmaz, amelyek a mai negyvenes-ötvenes nők érzéseiről, fájdalmairól szólnak. Írásai néhol sejtelmesek: „Az utca végén három alak lép be a csendbe – olyan természetes, mintha mindig is ott lettek volna. A világ lélegzetet vesz. Csak a fehérség marad. Két öregember és egy kisgyerek lépked a sötét utcán. Egymás kezét fogják. Az utca végéhez érve toppantanak egyet és felemelkednek a magasba. A kisgyerek kacag. Az éjszakai csendet ünneppel tölti meg a nevetése.” (Emlékek bejglibe töltve) Máshol lebegtetősek: „Mesélek egy gyereknek. Elmesélem neki, hogy az anyja teste megformálta és képzelete megformázta. Karácsonykor született, akár Jézus. Lehettek volna ikrek, de nem lettek…” Helyenként pedig egészen líraik, versszerűek, mint a Gyertyalángima címűben, ahol minden bekezdés a „Gyertyalángban” szóval kezdődik..
Tovább az olvasat.hu cikkére >>>
Megjelent: 2026-01-30 14:00:00
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
