Keresés a honlapon:

A szemrehányó fehér farkas — Gáspár Ferenc írása Száraz Miklós György Tibeti szél című könyvéről.

Forrás: olvasat.hu

Egészen meglepő mű, „vadregény”-ként aposztrofálja a szerző, és tényleg vad, de ez alatt nem gorombaságot kell érteni, hanem lecsupaszítottságot, olyan letisztított köveket, amiket csak Lhaszában látni, ahol örökké fúj a tibeti szél. Van olyan ismertető, mely szerint a könyv szereplői a boldogságot keresik. Pedig Manszur bég, a Tibeti szél hőse a regény vége felé a boldogságról így vélekedik: „Ott még nem tartok, hogy érzelgős legyek! Csak egy szó. Néhány hang. Boldog. Milyen üres, o, o, halak tátogása. Boldogság. Mi volna más? A küzdés… mégis Dönkar hóna alja jut eszébe…” Az egészen fiatalon özvegyasszony maradt Dönkar Dawa Norbu gyógyítja Manszur béget, a magyarisztáni zarándokot, aki ősei eredetét kutatva jut Lhaszába, ahol a Potala palotában, őszentsége, Dzsampal Gyaco, a nyolcadik dalai láma székel.

Tovább az olvasat.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2025-12-05 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.