VideóA tegnap.ma videója Keresés a honlapon: |
Az együtt létezés szép kihívás, de sokszor rossz viccnek tűnik — Beszámoló a 22. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Filmfesztiválról (Tóth-Gyóllai Orsolya) Az idei Verzió mottója – „Együtt létezünk” – egyértelműen kapcsolódik rá a 2020-as évek egyik legfontosabb kihívására, a szétzilált, polarizált társadalmi működésre. A politikai hatalmak által mesterségesen szétválasztott és izolált táborok annyira eltávolodnak egymástól, hogy a „valóságaink” nem is találkoznak, két különféleképpen gondolkozó ember a legtöbb esetben nem tud és nem is akar motivációt találni a beszélgetésre. A globalizáció folyamatai miatt össze vagyunk kötve, egymásra vagyunk utalva, ráadásul sok esetben a bolygó két teljesen különböző pontján élő, két teljesen különböző embernek pontosan ugyanazokkal a problémákkal kell megküzdenie, pl. az Amazon dolgozói világszerte ugyanúgy alacsony bérekkel, cudar, sőt veszélyes munkakörülményekkel, irreális túlórával szembesülnek (Szakszervezet / Union). Közben a globális jelenségekkel, pl. a népvándorlással kapcsolatban találkozhatunk helyi sajátosságokkal is: a migrációval erősödik az idegengyűlölet és a félelem egy áldozati tudattal rendelkező kelet-európai társadalomban (Levelek Varsóból / Letters From Wolf Street), az Ukrajnából menekülő fiatalok pedig nyugati országokban tanulnak, de az életüket évek óta egyfajta fájó átmenetiség jellemzi (Amíg vérzel / The Longer You Bleed). Az együttélést még egy családon belül is sok minden nehezítheti meg: egy mindennapi gondozást és folyamatos figyelmet igénylő autista fiú mellett egy egyedülálló apa gyakorlatilag nem tud időt szentelni a másik gyermekére (Mi lesz Petyával? / What About Petey?), de édesapát és lányát elválaszthatja a szülő külföldi karrierje és forradalmi jelentőségű kutatása (Belső tér) is. Tovább a filmtett.ro cikkére >>>
Megjelent: 2025-11-29 06:00:00
|
