Keresés a honlapon:

„Hittel és szeretettel” — Fellinger Károlyt kérdezi Halmai Tamás

Forrás: naputonline.hu

„Örül az ember, ha válaszolni tud, és milyen jó az idején mondott szó!”
(Péld 15,23)

A föltűnően termékeny és igen sokoldalú felvidéki költő, Fellinger Károly (Pozsony, 1963) nyelvi-poétikai világát korszerűen keresztény szemléletmód sugarazza át. Versei és gyerekversei a formakereső játékosság és az örömhírhez hű melankólia köztes tereiben szólítják meg az olvasót… 

H. T.: – A szülőföld és a szülőház emlékezete nem feltétlenül jelenik meg az adott művész alkotásaiban. Nálad azonban nemcsak fel-feltűnik sorsod forrásvidéke, de verseidben szinte programszerű hűséggel dolgozod fel családod és a magad történetét. Honnan ez a kitartó odafordulás a múltakhoz? S ha legelső emlékeiden merengsz, miféle életmozzanatok ködlenek föl eszméletedben?

F. K.: – A szülőföldhöz való ragaszkodás azzal is magyarázható, hogy a régi házunk a Kis-Dunával volt szemben, Újhelyjókán. Apám azonban új házat épített a falu másik felén, s én, hatévesen, a világért sem akartam oda költözni. Az új falurészen már idegennek éreztem magam, ráadásul hiányoztak a barátaim, a Kis-Duna és a mellette lévő erdő. Ahova költöztünk, ott még a szokások, ételek is mások voltak. Újhelyjóka falu pár évvel születésem előtt olvadt bele a nagyobb Jóka községbe. Szülőfalumban elevenebben éltek a népszokások, maradibb falu volt, vaskalapos lakosokkal, akik egész héten spóroltak, hogy aztán szombatonként elmulassák az összes pénzüket. Több állatot tartottak, többen éltek a mezőgazdaságból – inkább csallóközieknek számítottak, mint mátyusföldieknek. 

Tovább a naputonline.hu cikkére >>> 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2025-11-15 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.