VideóAz Illyés Gyula Könyvtár videója Keresés a honlapon: |
Szappanos Gábor: A holtak magán-feltámasztásának következményei
A temetői életnek minden csínját-bínját – mondhatni – belülről ismerte, de most mégsem tudta, mitévő legyen az urnával. Szindbád édesanyja szóban és írásban is úgy rendelkezett, hogy a fia vigye haza a hamvait, hogy továbbra is szeretetben együtt lehessenek.
Szindbád három és fél évig ápolta fokozatosan romló állapotú szülőjét, a remény és reménytelenség tengerén hányódva, míg végül a mama több napos kínszenvedés után itt hagyta a földi létet. Épp a kórházi látogatási idő alatt halt meg, mintha még egyszer látni akarta volna a fiát. A haláltusa közben hideg verítékben úszott, aztán mikor eltávozott belőle a lélek, az időközben kiküldött Szindbádot újra beengedték hozzá, hogy elbúcsúzhasson. Nyugodtak, kisimultak voltak az arcvonásai, és amit a fia szívszorítónak talált: a bőre most már kellemesen langyos volt, épp olyan tapintású, mint egy egészséges emberé. Szindbád híven követte édesanyja óhaját, elhamvasztatta, és egy gyönyörű mélybíbor urnát választott neki, majd kopott, de belülről erre az alkalomra jól kibélelt hátizsákjában hazavitte a temetkezési vállalattól. Tömegközlekedéssel ment, mert autója nem volt, se pénze taxira, és nagyon vigyázott, nehogy megbotoljon, s ami még rosszabb, nehogy elessen, és véletlenül ki ne derüljön a titok, hogy mi az, amit ilyen prózai módon szállít. Tovább az orszagut.com cikkére >>>
Megjelent: 2025-11-01 06:00:00
|
