Keresés a honlapon:

A kóborlás, maga a csoda – Interjú Kemény Istvánnal (Maczák Orsolya Rita)

Kemény István Fotó: Tóth Ádám | Népszava
(Kép forrása: kortarsonline.hu)

Ki lesz az, aki útnak indul egy korban, ahol az apokalipszis gondolata megszokássá vált, és a szélmalomharcos reményvesztetten az ágyában marad? Kemény Istvánnal korunk szorongásairól, a szembenézés és a humor fontosságáról a Lovag Dulcinea kapcsán beszélgettünk.

Korábbi köteteidben, a Lúdbőrben és a Nílusban is felbukkant már Don Quijote alakja, aki a végül Dulcineával megtalált hang előfutára is lett. Hogyan jutottál el a szélmalomharcostól a bátor, tabudöntögető, szabad Lovag Dulcineához?

Cervantes Don Quijotéja egy öregedő férfi volt, aki az ideáit kérte számon a középkorból éppen vidáman kifelé sétáló társadalmon, Lovag Dulcinea viszont egy öregedő társadalmat próbál a fiatalságával felrázni: minket, mai nyugatiakat. Don Quijote engem gyerekkorom óta izgat, taszít és vonz, és ezért valahogyan szerepeltetni akartam őt a (sok éve) készülő regényemben, de mindig elakadtam ott, hogy nem kompatibilis a 21. századdal. Miközben határozottan éreztem, hogy nagyon is az! De aztán lett egy új szereplője a regénynek, egy lány, aki verseket ír, és nagyon is beleillik a 21. századba, és akkor bevillant: na, talán itt a helye a Búsképű Lovagnak! Mi lenne, ha róla szólnának ennek a lánynak a versei? És akkor egy fél óra alatt, szinte gondolkodás nélkül írtam pár verset ennek a lánynak a nevében, majd meglepetten láttam, hogy ezek bizony nem Don Quijotéról, hanem Lovag Dulcineáról szólnak.

Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2025-03-20 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.