Keresés a honlapon:

Társművészeti határátlépések – Turczi István és Vásárhelyi Antal Kettős látás című kötetéről (Horváth Lajos)

Kép forrása: ujforras.hu

Kép és szó szövevényes viszonya rendre ráirányítja a figyelmet az egymással vetélkedő művészeti ágak lélekemelő és lélekvigasztaló voltára. Hasonló társművészeti határátlépések előtérbe kerülése visszatérő motívum az irodalomban és a képzőművészetben, a tökéletes szépség minél valósághűbb művészi ábrázolásmódja pedig többezer éves összművészeti tárgykör. Az életre kelt mesebeli alkotás toposza viszont nem csak Turczi István és Vásárhelyi Antal számára volt ismerős ezredforduló utáni alapötletként.

A csodával határos módon valóra vált álmok időnkénti felbukkanása – egy-egy igen kivételes alkalom folytán – lényegében természetes velejárója az emberi képzelőerőnek, az ókori történetektől kezdve éppúgy, mint a kortárs költészetben, ahol jellemzően „Ovidius alapmítoszainak újra- és újramesélése tartja életben a mitológiahasználat köznyelvét”.[1] Az immár bőven kettőezeréves Átváltozások alapján ismerhetjük meg a mitikus dalnok Orpheus léleknyugtató lantjátékakéntPygmalion történetét, mint a Kettős látás című kötet egyik leginkább ismert prototípusát. 

Tovább az ujforras.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2024-12-20 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.