Keresés a honlapon:

Bevándorló odüsszeia – Kritika az Én vagyok a kapitány című filmről (Lubianker Dávid)

Jelenet az „Én vagyok a kapitány” című filmből
Kép Forrása: Vertigo Média

Az Én vagyok a kapitány dickensi szentimentalizmussal átitatott felnövésnarratívája az európai menekültválság bemutatásához kínál új nézőpontot. Matteo Garrone Oscar-díjra jelölt alkotása mágikus realizmussal mesél örök érvényű történetet korunk meghatározó társadalmi krízishelyzetéről.

A főszereplők, két fiatal szenegáli fiú, Seydou (Seydou Sarr) és Moussa (Moustapha Fall) Dakarból szeretnének Európába jutni egy jobb élet reményében. Nem a szegényes körülmények, a nélkülözés, a rossz családi helyzet vagy az esetleges háborús konfliktusok lehetősége üldözi el őket az országukból, hiszen a srácok az adott körülményekhez mérten viszonylagos jólétben és békében élnek: van otthonuk, járnak iskolába, a tanítás utáni munkájukból pedig félre is tudnak tenni. Mégis mi veszi rá őket tehát a veszélyekkel teli, hosszú utazásra? Seydou és Moussa sok más kivándorlóhoz hasonlóan nem látja a változás esélyét saját hazájában, ahol a jövő nem tartogat lehetőségeket. Ha többet akarnak elérni az életben, és karrierre vágynak, akkor meg kell próbálniuk máshol boldogulni. Hiszen az illegális menekültek számára a számos kihívást tartogató, bizonytalan cél is több perspektívával kecsegtet, mint az otthon biztos kilátástalansága.

Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2024-10-01 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.