Keresés a honlapon:

Koponya mint boncasztal – Borsik Miklós Futárlíra című kötetéről (Márjánovics Diána)

Kép forrása: litera.hu

A futár olajozottan végezné munkáját, embergépként haladna előre, tudata azonban másképp működik. A filosz-identitást megalapozó, mélyben munkáló szövegek szüntelen kizökkentik, versekről, elbeszélésekről, művészetfilozófiai szövegekről szóló gondolatbetörések térítik el – Márjánovics Diána kritikája Borsik Miklós Futárlíra című verseskötetéről. 

Az utóbbi évek magyar lírájában és prózairodalmában megképződni látszik egy szövegtípus, amelynek léte nemcsak a kortárs irodalom alakulástörténetének stációját jelzi, hanem a mai magyar kultúra állapotáról, az írói-értelmiségi életlehetőségekről, a humaniórák társadalmi megbecsültségéről is képet ad. A szövegcsoport darabjai egészen különböző poétikai törekvéseket mutatnak, más-más műfaji elemekkel operálnak, egymáshoz aligha hasonlatos nyelvet alkalmaznak, és a kötetek mögöttes gondolati tartalma is gyökeresen eltérő – a kiadványoknak mégis közük van egymáshoz. Kocsis Árpád: Oktopusz (2017), Toroczkay András: Boldog emberek (2021), Erdős Virág: könnyei (2022), Kun Árpád: Takarító férfi (2022), Görcsi Péter: Várni a 29-esre (2024) – egytől egyig olyan önéletrajzi indíttatású szövegek, amelyek forrása a szerzők peremtapasztalata. Bölcsészeti stúdiumokat végzett férfiakról és nőkről – költőkről, tudósokról, szerkesztőkről – szólnak, akik a korábban erős identitást képző tudásanyagukat, értékes talentumaikat kényszerültek hátrahagyni, hogy egy radikálisan eltérő közegben érvényesüljenek: oslói raktárban dolgozzanak, Berlinben takarítsanak vagy ételt hordjanak ki Budapesten.

Tovább a litera.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2024-09-19 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.